Elhunytak szállítása a repülőgépeken

Sokáig gondolkodtam, hogy megírjam-e ezt a posztot, sőt egyszer már hozzá is fogtam, de valami elmondhatatlan oknál fogva visszakoztam. Most mégis közreadom a reptéri munka egyik sajnálatos velejáróját, ami nem olyan kellemes dolog, mint a repülés.

HUM -human remains

Ezt a három betűt nagyon nem szeretjük is reptéren, mert amikor a "cargo manifest" nevű dokumentumban szerepel a szállítandó teheráruk között ez a rövidítés, akkor tudjuk, hogy koporsó is lesz az induló gép raktérben. A HUM egyébkén a "human remains - emberi maradványok" rövidítése. Az elhunytak szállítása a IATA előírásainak megfelelően történik. Minden egyes esetben a NOTOC nevű dokumentumban tájékoztatjuk a pilótát arról, hogy hány halott lesz a gép rakterében. A NOTOC két példányát a vezető rakodó vagy a rampás és a kapitány látja el kézjegyével. E dokumentum egyik példánya marad a pilótáknál, a másik pedig nálunk. Ezzel tudjuk igazolni, hogy a pilótáknak van tudomása az elhunytról.

Rakodás szempontjából két fajta gép van az utasszállók között: ömlesztett és konténeres (lose-kontainer, bulky-container). A bulky gépek rakodása nehezebb: A csomagszállító kocsi a gép raktere elé állított futószalag mellé áll, egy-két ember felteszi a csomagokat a futószalagra, majd a gépben térdelő rakodók a raktérben egymásra rakják azokat. A konténeres gépeknél a csomagokkal megrakott konténereket emelőgépek segítségével helyezik be a repülőgépek "gyomrába". A mikor HUM is van a feladott áru között, a bulky gépen a padlóhoz kell rögzíteni úgy, hogy a koporsó fejjel előre álljon. Ha több koporsó van, akkor a rakodási terv alapján egymás mögé kell elhelyezni és rögzíteni. Konténeres gépeknél a koporsók szállítása konténerekben vagy palettákon történik. A konténeres szállítás előnye, hogy az utasok nem látják a koporsót a berakodás során.

Mivel Németországban nagyszámú török kisebbség él, ennek megfelelően a Törökországba tartó járatok gyakran szállítanak elhunytakat is. A légitársaságnak ez jó üzlet, mert kétezernél is több euróért visz el egy holttestet a bajor fővárosból Isztambulba. Amikor rampásként először láttam szembesültem azzal, hogy egy konténerben koporsó is van szinte sokkolt a dolog, de később ezt megszoktam. Volt néhány olyan eset is, ami megrázó volt: Egyszer egy koporsón rajta volt az elhunyt fényképe. Egy másik alkalommal a koporsó méretéből láttam, hogy gyermek volt benne. Olyan alkalom is akadt, amikor egy gépen hét HUM-ot is szállítottak. A legszörnyűbb élményem pedig az volt, amikor az elhunyt és közvetlen hozzátartozója egy gépen utazott.

Az elhunytak szállításának érdekessége, hogy pl. a török légitársaságnál szinte mindig a business class alatti raktérben szállítják a koporsókat. A légiközlekedési szaknyelv a raktérben szállított árut deadload-nak halottárunak hívja. Kicsit morbid, de az elhunytak esetében ez duplán igaz.

Egy reptéri magyar barátom korábban orosz légitársaságokat is kezelt, s ott esett meg egyszer, hogy egy rampás tanuló ráült egy palettára a pilóták jelenlétében. A derék repülőgép-vezetők persze tudták, hogy mire ült a kollegina, de nem szóltak neki, csak enyhe utalásokat tettek arra vonatkozólag, hogy esetleg rossz helyen tartózkodik. Idővel persze rájött és nagyon megszeppent...