Rio de Janeiro
Olyan városban nőttem fel, ahol a sportnak és a olimpiai eszmének mindig nagy jelentősége volt, s jelenleg is egy olimpiai város közelében élek. Dunaújváros sportjának egyik egyik legnagyobb elismeréseként a hetvenhatos montreáli olimpiára három kiváló tornásznő (Lővei Mária, Óvári Éva és Tóth Margit) utazhatott ki, akik Egervári Mártával, Kelemen Mártával és Medveczky Krisztinával csapatban az előkelő negyedik helyezést érték el. Negyven évvel Montreal és harminchat évvel Moszkva után a riói olimpián ismét dunaújvárosi tornásznő versenyzett Kovács Zsófia személyében. München 1972-ben rendezett olimpiát, s itt szerezte meg a századik magyar aranyérmet Hegedűs Csaba.
dr. Hegedűs Csaba élménybeszámolója a müncheni főkonzulátuson 2015. április 17-én
Bár komolyabban sohasem sportoltam, azért az olimpiai játékok szellemisége mindig megérintett. Amikor egykori olimpiai városban jártam, ha tehettem, megnéztem az olimpiai létesítményeket. Nagy-nagy szerencsémnek köszönhetően tizenegy évvel ezelőtt néhány napot Rióban töltöttem, igaz az olimpia akkor még csak tervben volt... A Maracanã Stadion éppen átépítés alatt állt, hogy 2007-ben ott rendezhessék meg Pánamerikai játékok nyitó- és záró ünnepségét.
A Maracanã átépítés alatt 2005. nyarán
Egy júliusi késő estén érkeztem Sao Paulobol Rio de Janerioba a TAM JJ8011-es járatával. Ez a gép egy A-320-as volt, két osztályos elrendezéssel 156 üléssel a fedélzeten. A gép 1992-ben épült, először a South African használta, s utána került a TAM-hoz. A lajstroma PT-MZR, s 2012-ig volt aktív. A két brazil nagyváros között az út mindössze 30 perc volt gyönyörű leszállással a tenger felől. Egészen különleges élmény egy ilyen landolás: a magasság csak csökken, csökken és még mindig a tenger felett van a gép, majd amikor már kezd az ember félni, hogy a vízre a szállás lesz, akkor egyszer csak megjelennek a pályafények, majd a beton és már földet is értünk. Rióban este 11 óra volt, amikor odaértem. A tranzitból kilépve taxisok ajánlották fel, hogy bevisznek a városba, de elutasítottam őket, mert busszal szerettem volna tovább utazni. Busz persze nem volt, így mégis maradt a taxi.
Rió repterei
Riónak két reptere van, egy nagyobb nemzetközi és egy kisebb belföldi. A nemzetközi repülőteret hasonló Budapesthez kettős névvel illetik: A reptér hivatalos neve 1999-től Antônio Carlos Brasileiro de Almeida Jobim Aiport, (brazil zeneszerző, énekes, rendező) de hasonlóan a mi Ferihegyünkhöz többnyire Galeão International Airport-ként emlegetik. A Galeão szó a reptér melletti partszakaszra utal. Története 1923-ig nyúlik vissza, amikor haditengerészeti repülőtérként kezdte a ma évi tizenhét millió utast fogadó légikikötő. Iata kódja GIG, ICAO kódja pedig SBGL. Az érkező és induló gépek egy 4000 és egy 3100 méter hosszú futópályát használnak a fel- és leszálláshoz. Utasként nem mondhatnám, hogy különleges reptér lenne. Amikor ott jártam, szürkeség és sok-sok beton műtárgy jellemezte a repteret.
Rio de Janeiro Galeão International Airport
Rió beföldi repülőtere Alberto Santos-Dumont brazil-francia nevét viseli, s elődje a harmicas évek elején nyílt meg. Mai nevét 1936-óta viseli. Két viszonylag rövid (1323 és 1260m) futópályát csak keskeny törzsű gépek használhatják. A reptér belvárosi elhelyezkedése miatt óránként legfeljebb 19 gépet fogadhat vagy indíthat. A világ egyik legnépszerűbb reptere a fotósok körében, mivel a leszálló gépek Rió festői belvárosa felett fordulnak rá a leszálló irányra. 2015-ben 9,6 millió utast szolgált ki a kis szigeten épült reptér. Két meghatározó légitársasága a Gol és a TAM. Iata kódja SDU, ICAO kódja pedig SBRJ.
2005-ben a városban sétálva gyalog jártam körbe a Santos Dumont repteret, s nem bántam meg, mert fantasztikus volt a leszálló gépek látványa. A Cukorsüveg-hegyről és a Corcovadoról is élményszámba megy megnézni egy-egy leszállást. E kis reptér egyébként azon kevesek egyike volt a világon, amelyeket egy út keresztez. Korábban a futópálya végén egy a pályát keresztező úton autóval lehetett áthaladni a reptér melletti katonai bázisra -amikor éppen nem jött vagy ment egy-egy repülőgép.
Santos Dumont Repülőtér a Corcovadoról nézve
Santos Dumont Repülőtér a Cukorsüveg-hegyről nézve
Santos Dumont Repülőtér Termiál
Beszállás a GOL B-737-700-as gépébe. A kiszolgálócég neve: Swissport
GOL B737-700
Varig B-737-300
A TAM A-319-ese végső megközelítésen, háttérben a Cukorsüveg-hegy
TAM A-319 másodpercekkel a földet érés előtt
Rió a reptereken kívül is lenyűgöző város: A Megváltó Krisztus szobra, a Maracana Stadion, a Cukorsüveg-hegy, a Copacabana és a Botafogo Beach. A tengerparti homokban éjjel-nappal nonstop megy a foci és a röplabda. Amikor visszafelé jövet hajnal négykor taxival mentem ki a reptérre, kivilágított homokos pályákon fociztak és röplabdáztak a brazil fiatalok...
A Megváltó Krisztus szobra
Copacabana foci kapuval és pálmafákkal
Pelé lábnyoma a Maracanã Stadion Múzeumában
Helikopter leszállóhely a Cukorsüveg-hegyen
A Cukorsüveg-hegy a Botafogo öbölből
Rióból -Sao Paulóba a TAM JJ8000 járatával mentem. Ez a járat előbb bel- aztán külföldi: Az úti cél Sao Paulo -Buenos Aires. A gép ugyanaz volt, amelyikkel Rióba jöttem. Reggel fél nyolckor indult kevés utassal, s néhány más járat személyzetét szállítva a fedélzetén (dead head crew). Ez volt az egyik legszebb repülőutam. Felszállást követően a rioi öböl felett tett a gép egy félkört, s így az egész város lehetett látni. Rió után pedig végig a tengerpart felett ment gép, majd Sao Pauló felett egy újabb félkör és sima landolás...
A TAM A-320-asa belülről
Utolsó pillantás a 2016-os olimpiai játékok városára
