Egy mozgalmas nap… … melyik nem az?
Kora reggel –ez nekem öt órát jelent- egy Heraklionba tartó Condor Airbusszal kezdtem. A rampán egy szál pólóban futkostam a tizenhárom-tizenöt fokban, s bizony nyár vége ide vagy oda fáztam. A gép belga stuvijai megkínáltak egy forró kávéval, ami igen jól esett, mondhatni életmentő volt. A kapitány kérte, hogy gyorsan kezdjük a beszállítást, mert minél hamarabb szeretne indulni. Nem volt ellenemre a gyors munka, s idő előtt fel is tudtak szállni.
Reggel hat óra: irány Heraklion
Következett a napi első KLM, szokásos cargóval és veszélyes anyagokkal. Utas és csomag nem volt sok, de mivel a veszélye árukat rögzíteni kellett a gép padlójához, a rakodás több időt vett igénybe. Szerencsére volt elég, visszaútra való üzemanyag a gépben, így tankolásra nem volt szükség. Az utasok gyorsan beszálltak, s már csak rakodás végére kellett várnunk. Annak ellenére, hogy volt slotja a gépnek, hét óra előtt pár perccel már tolta is kifelé a pushback a gurulóútra.
Együtt pihen a két Air France és KLM Airbusa és Boeingja
A hollandok után jött egy ferry Germania Rotterdam felé. A német gép üresen repült el a holland nagyvárosba azzal a céllal, hogy onnan egy szimfonikus zenekart szállítson –Salzburgba. Sok dolgom nem volt a géppel. Megjött a személyzet, megtankoltuk a gépet, a pilóták megkapták a terhelési lapot és már mehettek is.
Germania B-737-700 München-Rotterda-Salzburg-München az útvonal
A napi Air France sem maradt ki. Alapvetően szeretek a franciákkal dolgozni, mert sok-sok járatukat kezelve már viszonylag könnyen szót tudok érteni. A délelőtti gépem egy A318-as volt. A kapitány ötvenes hölgy. Amikor mondtam neki, hogy megpróbálok gyorsan készen lenni amennyire csak lehet, elég furcsán nézett rám, mintha a holdról jöttem volna… A –magyar- rakodók gyorsan végeztek, s a száztizenegy utasból százhárom is hamar elfoglalta helyét a fedélzeten. Nyolc -csomag nélküli- utasra vártunk az indulás előtti utolsó tizenöt percig, majd a gates kolléganők „offload”-olták őket. A tervezett indulási idő előtt tizenkét perccel utaslistával a kezemben beállítottam a pilótafülkébe azzal, hogy beszállítás és rakodás készen van, s zárhatjuk is a gépet. A kapitánynő ekkor meglepetésemre szóvá tette, hogy túl sok a nyolc meg nem érkezett utas és várhattunk volna még… A szabály az szabály, ha nincs itt időben az utas, akkor zárjuk a gépet, de ha a kapitány másként dönt, akkor természetesen várunk még. Végül nem kérte és a tervezett indulási előtt nyolc perccel toltuk ki a gépet. A maradó nyolc utas később sem jelentkezett…
Egy görög gép Szaloknikiből/be. A görög Ellinairrel már találkoztam, igaz akkor egy litván lajstromú öreg Boeing Classic géppel jöttek/mentek. A mai járatukat egy viszonylag fiatal A-319-essel teljesítették, mely gép korábban mexikói lajstromban volt. A gép kirakodása során a tapasztalt öreg headloader szólt, hogy vagy egy kis gond. Ha ő szól, akkor van is, s tényleg volt. Mint kiderült, legalább egy utasnak ma nagyon rossz napja van Lengyelországban: a gépről lejött csomag címkéjén MUC (München) helyett KTW (Katowice) volt és sem a járatszám, sem a légitársaság nem stimmelt. A csomagnak az Ellinair gépe helyett a Small Planet Airlines Poland járatával kellett volna Lengyelországba mennie. A görög rakodók egyszerűen rossz gépre tették fel a koffert Szalonikiben. Legalább két embernek kellett hibáznia: a sofőrnek, aki rossz géphez vitte ki, s a rakodónak, aki nem vette észre, hogy rossz csomag jött a gépéhez és ennek ellenére berakta. A fedélzeten még egy meglepetés ért. Csinos szőke hölgy volt a purser, aki nagyon jól beszélt németül. Meg is kérdeztem tőle, hogy hova valósi, mert a görögökkel többnyire az angolul szoktunk beszélni. Mint kiderült, a hölgy Görögországban élő német. Hm hm, nem volt több kérdésem…
Az Ellinair A-319-ese Szalonikibe indul
Még egy Germania. Ez a gép üresen jött Lipcséből és Pristinába ment tovább utasokkal a fedélzetén. A gép szokásos körbejárásakor észrevettem, hogy az egyik főfutón olyan vékony a gumiréteg, ami már akár veszélyes is lehet. A kapitánynak megmutattam a gumit, de ő először azt válaszolta, hogy szerinte rendben lesz, nem lesz vele gond. A gép rakodása elkezdődött, gyorsan kész volt a tankolás is, s az utasok első csoportja is úton volt busszal a géphez. A kapitány ekkor szólt, hogy szerelőt kér, mert ma még négyszer kell leszállnia, s nem biztos, hogy a vékony gumi ki fogja bírni. Közben az utasok busza megérkezett és vártunk, vártunk. A nagyon kedves magyar purserrel megbeszéltük, hogy a várható hosszabb várakozás miatt inkább megpróbáljuk visszaküldeni az utasokat a „gatehez”, mert ott kényelmesebben tudnak várakozni. Hamarosan megjött a szerelő, megnézte a főfutót, s azt mondta, hogy ez gumi még nyolc leszállást is ki fog bírni, ergo feleslegesen küldtük vissza utasokat… negyven perc késés lett a vége… :(
Közben befutott a következő KLM gép Amszterdamból, de vele semmi gond nem volt. A személyzetcsere és a külső állóhely ellenére is idő útnak tudtuk indítani.
