Észak, délkelet, északkelet, nyugat
Ma reggel, mint mostanában oly gyakran a holland fapados berlini járatával indult a napom. Külső állóhely, hideg idő, sok utas. Ennek ellenére élveztem e járat indításának minden egyes percét. Ismerős pilóták és utaskísérők, s remek rakodók. A személyzettel együtt szomorkodtunk egy kicsit az őszi zárás miatt, de ettől függetlenül tettünk a dolgunkat. Mire a személyzet előkészítette a Boeingot az utasok fogadására, már meg is érkezett az első utasokkal teli busz a gép lépcsőjéhez. Az utasok beszálltak, majd megjött a második busz is, s már csak némi papírmunka maradt. Lassan a push back is a gép elé állt, s pirkadatkor már tolta is ki a gépet a gurulóútra, hogy elindulhasson a huszonhatos jobb pálya felé…
Kora hajnal. Mínusz négy fok a betonon és dér a gépen
Indulás pirkadatkor. Ilyenkor -is- fantasztikus hangulata van a reptérnek
Holland fapados után német charter. Friss napkeltében kezdtük el a munkát a Sunexpress Egyiptomba induló járatával. Amikor a személyzet megérkezett a géphez, addigra már majdnem készen volt a tankolás, s a csomagok nagyobbik része is a Boeing rakterében volt. Pár szó a kapitánnyal és a purserrel a legfontosabb adatokról, s már jöttek is az utasok autóbuszai. Mivel nem haladok a korral, nekem mindig furcsa látványt nyújtanak a buszból ki- és a gépre felszálló, szabadságra induló utasok szelfis mutatványai. Amíg nem jött divatba az önfényképezés, addig az ember megkért valakit, hogy készítsen egy képet róla az éppen aktuális háttérrel, s a dolog ezzel el is volt intézve. Én is így tettem annak idején, s mindig találtam olyan járó-kelőt, aki segítségemre volt. Az induló szelfik a telefon memóriakártyáján, az utasok, a személyzet és persze a csomagok is a fedélzeten. Még néhány várakozással teli perc és már az induló hajtóművek zaját hallani a betonon. Lassan felszáll ez a gép is.
Sunexpress. Tankolás és takodás már elkezdődött, hamarosan érkezik a személyzet is.
Délkelet után északkelet. Mostanában gyakran dolgozok a lettekkel, akiket nagyon szeretek, mert kedves, szimpatikus nép, s velük is jó együtt dolgozni. Ma is az új Bombarider CS300-asukkal jöttek Münchenbe, s persze ismét gyönyörködtem a még mindig új szagú gépben. A gatetől egy aranyos török kolléganőm szállította be az utasokat. Ő purser is a fehér-zöld fapadosnál, s ennek okán szabad perceinkben volt miről beszélgetnünk. A check-in és a gate is nehéz munka, s csak a legnagyobb elismeréssel beszélhetek azokról a hölgyekről és urakról, akik nap mint nap intézik az utasok felvételét és beszállítását. A járattal nem volt sok dolgunk, apró késéssel tudtuk elindítani.
A mai utolsó járatom egy zöld-fehér Airbus A-321-es volt. A gép az ír fővárosból érkezett és oda is ment vissza. Az Aer Lingus személyzete laza, kedves és jó hallani a szép angoljukat. Ez társaság is azok közé tartozik, amelyik nem a hibák keresésével van elfoglalva rövid itt tartózkodása során, hanem mindig azt nézi, hogy miként indulhatnának el minél hamarabb, s nagyon hálás, ha látja ebbéli igyekezetünket. Két gates, több rakodó és egy tankeres kollégám is jó partner volt a gyors „turnaround”-hoz, s gyorsan el is tudtuk indítani a járatot.
Az Aer Lingus általában A-320-as géppel jön, ma A-321-es érkezett Dublinból. Szép, hosszú, zöld-fehér
Mai műszakom végeztével kivételesen nem haza, hanem a déli pálya melletti kerítéshez indultam, mert néhány lelkes és kiváló magyar fotós barátom ott élt hobbijának: Fényképezték az érkező és induló gépeket. Jó volt velük beszélgetni, s együtt figyelni a forgalmat: a Qatar földet érő A-350-esét, az Etihad leszálló A-340-600-asát, vagy éppen az Air Malta induló retró festésű A-320-asát. A mai gyönyörű, napfényes idő több tucat spottert vonzott a reptér környékére, s különleges látványt nyújtott, ahogy éltek kedvenc időtöltésüknek.
