Egy három perces és egy négy órás késés története
Egy korábbi posztomban már leírtam a repülőgépek késéseinek főbb okait.
Tegnap két olyan járatom volt, amely mind negatív és pozitív értelemben is tanulságos volt. Rampásként gyűlölöm, amikor késik egy-egy induló járatom. Függetlenül attól, hogy miattam van-e a késés vagy sem, mindig úgy próbálom megszervezni egy-egy járat kiszolglását, hogy az időben el tudjon indulni. Ha mód van rá, akkor inkább idő előtt próbálom útjára bocsájtani az aktuális gépemet.
Légitársaság tervez, utas és Murphy végez...
Harminc évvel ezelőtt, amikor a fenti képet készítettem, a légiközlekedés sok dologban más volt mint manapság. Más volt az utazóközönség, mások voltak a repülőgép típusok, mások voltak a repülőterek, s más volt a jogi szabályozás is Nem gondolom azt, hogy anno jobb lett volna mint most, csak sok minden másként működött benne. Annak idején indulás előtt legalább egy-két órával meg kellett jelenniük az utasoknak a repülőtéren, hogy bejelentkezhessenek és felvessék őket az induló járatukra. Ha emlékszem a Malévnek volt olyan járata is (Budapest-Tel Aviv), amelyre három órával az indulás előtt kellett becsekkolni.
A forgalom növekedésével és a határok nyitottabbá válásával sok járatnál elég csak 30-40 perccel a tervezett indulási idő előtt becsekkolni, s onnan a beszálló kapuhoz menni. Ezt az idő légitársaságonként változik. A magyar lajstromú gépekkel repülő diszkont légitársaságnál indulás előtt 40 perccel zár az utasfelvételi pult és harminc perccel pedig ott kell lenni a kapunál, vagy gate-nél. Sok hálózati légitársaság előírja, hogy az interkontinentális járataikra indulás előtt legalább egy órával be kell jelentkezni.
Az európai járatoknál gyakran használatos harminc-negyven perc tapasztalatom szerint sok esetben egyszerűen nem elegendő. Napjainkban a fokozott biztonsági ellenőrzések -és tegyük hozzá, hogy itt Münchenben a megbízhatatlan S-bahn közlekedés- miatt félóra sok esetben kevés ahhoz, hogy az utas a check-in pultól időben eljusson a beszállító kapuig és onnan a fedélzetre. Tovább rontja a helyzetet, hogy több légitársaság megtagadhatja a járatra bejelentkezett utas beszállítását, ha nem ér a beszállító kapuhoz indulás előtt legkésőbb tizenöt perccel. Utóbbi szabály bár az utasoknak kellemetlen, igenis ésszerű: az időben beszállt utasok a fedélzeten várnak a még nem érkezettekre. Ha utóbbiaknak van feladott poggyászuk, akkor az utolsó tizenöt percben a rakodóknak meg kell keresniük, le kell venniük a gépről, ez pedig időt vesz igénybe.
Tegnap egy ilyen helyzetbe futottam bele
A holland fapados légitársaság, a Transavia gépe a vártnál jóval hamarabb érkezett meg Alicantéból Münchenbe, hogy személyzetcserét követően bő egy óra múlva induljon tovább Bariba. A váltószemélyzet időben kezdte el a gép előkészítését, s tankolás is gyorsan ment. Különleges kezelést igénylő utasunk pedig nem volt, a valamivel kevesebb mint háromnegyed házas járaton. A személyzettel egyeztetve indulás előtt harmincöt perccel kezdtük el a beszállítást abban a reményben, hogy tíz perccel korábban el is tud menni a gép. A remény viszont csak remény maradt. Tizenöt perccel az indulási idő előtt -Transavia szabályzat szerint, ha addig nem jelenik meg az utas a beszálló kapunál őt és csomagját le kell venni a gépről- hét becsekkolt utas, közülük négy feladott poggyásszal hiányzott még a fedélzetről. A gates kollégák addig már legalább tízszer bemondták a nevüket a hangosbemondóba, de az utasok csak nem érkeztek meg. Ekkor "offload"-olták őket, s a rakodónak is jeleztük, hogy négy csomagot ki kell rakni a gépből. Közel százharminc utas várt hét másikra... A személyzetet tájékoztattuk, hogy hét utas és négy koffer marad, de a kapitány (amihez egyébként joga van) kifejezetten kérte, hogy várjunk az indulás előtti ötödik percig, mert szerinte a biztonsági ellenőrzés miatt adódhat a késés. A rakodók három perc alatt megtalálták és kirakták a csomagokat. Végül futva, lihegve befutottak a hiányzó utasok újabb munkát adva a legalább tíz embernek. Új utaslista, csomagok újra be a gépbe, stb. Végül három perc késéssel ment el az a gép, ami tizenöt perccel korábban is fel tudott volna szállni...
Transavia: utasokra várva
Az eset tanulsága, hogy ha valaki repülővel utazik, indulás előtt két órával érjen ki a repülőtérre! Sok embert sok kellemetlenségtől tud így megkímélni.
Aztán jött Murphy, akinek a valóságban is volt köze a repüléshez...
Condor gép, Rhodoszról jött és oda is ment vissza. Két órával az indulás előtt már az állóhelyen volt a gép. Telt ház, 180 utas, s eleinte úgy tűnt, hogy minden rendben lesz. A Condor hatvan éves légitársaság, 1956-ban kezdte meg működését a Lufthansa charter vállalataként. A Lufthansa 2002-ben szállt ki a vállalatból, s a cég akkor került a Thomas Cook csoporthoz. A Condorral jó dolgozni, mert a személyzetek együttműködőek, az utasok pedig -precíz németek módjára- mindig időben jelennek meg a beszálló kapunál. Egyetlen nehézség szokott e cég kapcsán felmerülni: a személyzet általában huszonöt perccel az indulás előtt érkezik meg a fedélzetre, s ezért elég nehéz tartani a menetrendet. Ezen járaton szerencsére nem így volt a "crew" időben megjött, gyorsan megbeszéltük a legszükségesebb teendőket, majd mindenki tette a dolgát. A kapitány szóban jelezte, hogy az első utasajtóval van egy kis gond, de szerelők tudnak róla és hamarosan meg is javítják. A gép tankolása befejeződött, a rakodók is berakták az összes csomagot, s kezdtük volna az utasok beszállítását kb. fél órával a indulási idő előtt.
Ekkor kaptuk meg a rossz híreket: az ajtón egy olyan alkatrész romlott el, amihez csak Frankfurtból tudnak tartalékot küldeni, ez pedig akár órákba is telhet. Az utasok sorban állva várták a beszállítás kezdetét, amikor a gép kapitánya kiállt eléjük, s elmondta, hogy technikai hiba miatt csak később tudnak majd felszállni. Többnyire mindenki nyugodtan fogadta a hírt, csak egy ötvenes férfi kérdezte meg, hogy hány éves a gép. A kapitány azt válaszolta, hogy tizennyolc, mire a utas elég furcsa képet vágott. Azzal próbáltam meg árnyalni a képet helyzetet, hogy a Lufthansa legöregebb A320-asa már 27 éves és mindig mindig aktív...A gépet, hogy ne foglalja egy az utashidat átvontatták egy külső állóhelyre, s szerelők később ott dolgoztak a gépen. Az órák pedig lassan múltak. A késésre való tekintettel minden utas egy utalványt kapott, amit a reptéri étteremben válthatott be. A várakozás alatt jót beszélgettem a személyzettel, s mint kiderült nem unalmas az életük: Münchenből Rhodoszra érve nem a bajor fővárosba, hanem Hamburgba repülnek majd és ott fognak éjszakázni. Másnap reggel Hamburg - Rhodosz - München lesz az útvonaluk. A várakozás alatt a kapitány még egyszer tiszteletét tette az utasok körében, s minden felmerülő kérdésre válaszolt. Közben megérkezett a várva várt alkatrész. (Tízezer eurós darab, ez a gép mai értékéhez képest kb. azt jelenti, mintha egy hatmillió Ft értékű autóhoz egy ötezer forintos alkatrészt vennénk.) A szerelők dolgoztak, mi pedig elkezdtük az utasok beszállítását. A külső állóhely miatt a géphez két utaslépcső csatlakozott. Az elsőn dolgoztak a szerelők, a hátsón pedig szépen lassan minden utas beszállt a gépbe. Megérkezett az utaslista és a terhelési lap is. A technikusok elkészültek a munkával, majd a pushback is a géphez gurult. Négy órával a tervezett indulás után száznyolcvan utassal a fedélzetén felszállt Rhodosz felé a Condor 1610-es járata.
A nehézségek ellenére senki sem érezte magát rosszul a helyzetben, mert mindenki pontosan tette a dolgát. Az utasok megkapták a megfelelő tájékoztatást, s emiatt végig nyugodtan viselkedtek...
