Nagyon korán
Amikor a mai áprilisi, hideg vasárnap hajnal negyed négykor megcsörrent az óra, legszívesebben összecsomagoltam volna minden cuccomat, a GPS-ben pedig a -végleg- hazamegyünk gombra kattintottam -volna. Kicsivel később, a reptérre érve, s az autóból kiszállva valósággá váltak az LGT gyönyörű dalának első sorai. Rettenetesen álmosnak és fáradtnak éreztem magam. Három fok a kinti levegő hőmérséklete és az időjósok szerint ennél is rosszabbra számíthatunk.
Aztán valahogy elindult a nap.
Egy német charter géppel kezdtem, amelyik a legismertebb török üdülőhelyre indult kétszázhetvennégy utassal a fedélzetén terv szerint hat óra előtt öt perccel. Egy gyönyörű hétszázötvenhét háromszáza. A csomagokat viszonylag hamar berakták a rakodók és a tizenöt tonna üzemanyag is a gép tartályaiba került. Elkezdtem volna a beszállítást, de a személyzet engedélye nélkül nem lehet, ők pedig huszonöt perccel az indulási idő előtt érkeztek meg a géphez, amelyik ráadásul a termináltól messze eső külső állóhelyen várt. A pilótákkal hamar megbeszéltem amit kellett, majd jöttek az utasok négy busszal. Már hat óra volt, amikor végeztünk a beszállítással amikor kiderült, hogy airstartert kell hívnunk, mert gond van a fedélzeti-segédhajtóművel. A jelenlévő technikusok elhárították a hibát és így csak tizenöt perc késéssel indítottuk útnak a gépet.
Irány vissza az irodába, majd ismét a rámpa
Flygermania München - Pristina járat. Nagy örömömre két magyar stewardess-szel találkoztam a gépen. Gabival már korábban is, Krisztinával pedig most először futottam össze egy-egy járat kezelés során. Egy életmentő kávé és pár magyar mondat nagy lelki segítséget jelentett az áprilisi télben, amiért örök hálával tartozok nekik. A személyzet - a pilóták okán- itt is késésben volt, s az utasok már a gép előtt álló buszokban várakoztak. Egy apró félreértés miatt a kelleténél hamarabb engedtem fel az utasokat a fedélzetre, amit a kapitány szóvá is tett, de végül nem lett belőle baj. A lehetőségekhez képest viszonylag gyorsan végeztünk mindennel, de az öreg, már-már retró utaslépcső megadta magát és csak nehezen tudtuk eltolni a géptől. Végül tíz perces késsél szállt a kis Boeing Koszovó fővárosa felé.
Napi francia és holland
A programom szerint egy francia géppel folytattam. Vasárnap lévén a bajor és a francia főváros között többnyire kisebb gépek és kevés utas közlekedik, s ez ma sem volt másként. A kis A-318-as kis késéssel jött és a tervezett indulási idő előtt pár perccel már vissza is indult Párizsba. A holland B-737-900-as érkezése után szakadt a hó, s nem volt kellemes a kinti munka. A gép körbejárásakor észrevettem, hogy az egyik főfutón nagyon vékony a gumi egy jó tenyérnyi helyen. A kapitány kérte, hogy hívjunk technikust, s közben ő is beszélt amszterdami kollégáival. A müncheni szakemberek kerékcserét javasoltak, de végül abban maradtak, hogy egy utat még kibír a gumi, s majd Schipholon tesznek fel újat. A utasok ki-beszállítása gyorsan ment. Az Amszterdamba utazók között volt egy idősebb amerikai hölgyekből álló csoport, akik előzőleg Prágában és Budapesten jártak, s mesélték a személyzetnek az élményeiket. Egyikük olyan nagy és vastag aranyláncot viselt, amiért itthon egy kisebb falut is meg lehetne venni...
A mai utolsó, egy török gép volt.
A Pegazus Airlines török fapados légitársaság és az Isztambul (Sabiha Gokcen) -München-Isztambul útvonalon -is- járnak. Szokásukhoz híven ma is késéssel jöttek, hogy aztán még nagyobbal menjenek vissza. Egyszerű járatnak indult, s a késés miatt slotot is kaptunk. A forduló időt tartani tudtuk, de végül két utas gondoskodott róla, hogy a másik százötvennek és nekünk reptéri embereknek ne legyen könnyű a mai napunk: Indulás előtt percekkel derült ki, hogy ugyan bejelentkeztek a járatra és a csomagjaikat is feladták, de a beszállító-kapunál már nem jelentek meg. Csomag utas nélkül nem mehet el, ezért két koffert le kellett venni a gépről. A rakodók hamar megtalálták mindkettőt, a slotból kicsúsztunk és újat -egy órával későbbit- kaptunk... Munkaidőm már lejárt, s az egyébként is fárasztó napomat fél órával még meg kellett hosszabbítanom...
