Mint kivert kutya...
Tegnap a lehető legrosszabb idő volt a reptéren: hol eső, hol hó, hol pedig havas eső erős széllel súlyosbítva. Ilyenkor érzi magát az a rampás kivert kutyának.
A "szép" időben persze akadtak élmények bőven.
Kora délutáni francia gép. Majdnem telt ház a gépen, utasok és csomagok időben a fedélzeten, illetve a csomagtérben, s indulás előtt tizenöt perccel a gép bezárva, pushback csatlakoztatva, utashíd pedig elhúzva. Minden jónak tűnt, aztán jött a hír, hogy fél órával csúszik az indulás, mert a jégtelenítés miatt sorban állnak a felszállásra váró gépek. Pilótáknak szóltam, hogy "helyzet" van, kicsit később tudnak menni... ...pár perc múlva a kapitány kérte, hogy h
úzzuk vissza az utashidat a géphez, mert le szeretne jönni ellenőrizni: kell-e jégtelenítés vagy sem. FMG szokásától eltérően perceken belül intézkedett, s a kapitány már a betonon volt. Igen ám, de ő a szárny felső részét szerette volna megnézni, ahhoz pedig létránk nem volt. Végül szakadó esőben felmászott az utashíd-vezető autójának a tetejére, s onnan nézte ellenőrizte a szárny felületét. Elég érdekes látvány volt, ahogy öltönyben mászik a Mulag tetejére... ...végül nem kért jégtelenítést...
A következő gép egy holland lajstromú Embraer volt telt házzal és egy sí csapattal nehezítve. Az Embraer egy száz személyes gép, s ha tele is van utassal, akkor sem sincs hetvennél több poggyász -általában. Ma volt száznál is több egy rakás síléccel. Szerencsére minden csomag befért és még időben is el tudtak menni...
Aztán megint egy francia. Ismét tele a gép, öt konténer és viszonylag ömlesztett csomag. A rakodásért felelős cég két embert küldött a géphez, hogy rakja meg. Egyikük a konténereket rakta be, a másikuk pedig -hosszú fekete szakállal- ült az autójukban. Indulás előtt tíz perccel mondtam neki, hogy ha hozna egy futószalagot a gép hátsó részéhez, akkor talán időben is végezhetnénk... ...először nem vette a lapot, s a főnöke felé mutogatott, hogy az ő dolga intézkedni, de kicsit erélyesebb kérésemet követően csak kerített egy futószalagot, s így éppen időben el is tudott menni a gép...
Végül pedig egy holland Fokker. Ezen -a KLM-nél már kifutóban lévő -típuson elég gyakori, hogy nem működik a fedélzeti segédhajtómű (APU). A mai a gépen sem volt ez másként, s ráadásul ebben a szép időben külső állóhelyre jött...
A vezető utaskísérőnek megesett a szíve az ázott kutya rampáson, s megkínált egy jó meleg kávéval. Akkor és ott életmentőnek éreztem... ...aztán tovább fokozta jóságát: adott nekem egy palack felmelegített ásványvizet, s azt mondta, hogy tegyem be a zsebembe mert az melegít. Ez még a kávénál is jobban esett... ...és hamarosan kiérkezett a géphez az első utas: egy síbalesetet szenvedett angol úr, akit a Mobiliy vitt fel a fedélzetre... ...utána pedig a busz is a többi utassal, végül időben elindult a gép Schiphol felé...
A homokóra csak pereg és már csak kilenc nap van a Havas-ból itt MUC-ban...
