Boeing nap extrákkal
Kora reggel éppen indultam volna az első gépemhez, amikor megcsörrent az irodánkban a telefon. Az OPS-os kollégám mondta, hogy a Transaviától jött a hívás. Abban a pillanatban tudtam, hogy a gépem pontosan fog indulni. A fehér-zöld fapados magyar kapitánya volt a hívó fél. Ő az egyetlen, aki előre szokott nekünk szólni, ha valamilyen kérése van. Negyedórával később már a betonon találkoztunk szakadó esőben. Egy perc alatt mindent megbeszéltünk, s kicsivel később jöttek az utasok is. A Tel Avivba induló géppel gyorsan elkészültünk, s pontosan indult el. Ismét jó volt együtt dolgozni!
Hajnali csillogás
"Push back procedure complited, set your parking breaks!"... Jó utat Kapitány!
Transavia után is Transavia, de nem holland, hanem francia. A párizsi Orly repülőtérről érkező Boeing 737-800-as gépen kedves, barátságos pilótákkal találkoztam. Olyan gyorsan dolgoztunk, amilyen gyorsan, csak tudtunk. Az Air Franceszal szemben, a Transavia személyzete partner volt a minél hamarabbi indulásban. A tervezett indulási idő előtt tíz perccel el is készültünk minden munkával, de a slot közbeszólt, így kis késéssel szállhatott fel a járat. A gépet kitoló push backes kollégának elromlott a headsetje, ezért „műsoron kívül” én segítettem a műveletben. Nem bántam meg, mert a p/b közben érdekes volt a mögöttünk lévő gépek látványa.
Transavia Boeing francia lajstrommal
Ismét Boeing, de most 757-es. Condor gép egy Kanári-szigetre. Nem volt telt ház, de több kerekes székes utas is akadt. Tulajdonképpen egyszerű járat volt, s élveztem az egyik legszebb utasszállító gép látványát. Apróbb késéssel tudtuk útjára bocsájtani.
Hosszú és szép. Condor Boeing 757-300
A mai utolsó Transaviám Sevillába ment. Külső állóhely, ismerős személyzet, gyors beszállítás. Az utolsó két utas nagyon későn érkezett meg a beszállító kapuhoz, ezért kis reptéri autómmal vittem ki őket a géphez. Mondanom sem kell, hogy spanyolok voltak. Szerencsére tartani tudtuk a menetrendet.
A nap végén még egy Condor, ráadásul nagy gép és nagyon messze, az egyik dominikai repülőtérre. A gép kapitányával most találkoztam először, s természetesen bemutatkoztunk egymásnak. A nevemet hallva kérdezte, hogy honnan jöttem, s a válaszom után azt mondta: Jó napot kívánok! –úgy németesen. Nagyon jól esett a gesztusa. A sok utas és csomag ellenére viszonylag gyorsan végeztünk-volna. Az utolsó két utas sok-sok hívást követően sem akart megérkezni. Természetesen a csomagjaik a legbelső konténerben voltak, s a megkeresésük legalább félórát vett volna igénybe, így a személyzettel egyetértésben inkább vártunk és vártunk. Mint utóbb kiderült, szerencsénkre. Pár perccel a tervezett indulási idő előtt meg is érkezett egy idős német házaspár, s már zárhattuk is az ajtókat, s pontosan tudott elindulni a gyönyörű Boeing 767-300-as.
A mai műszakom végeztével kicsit tovább maradtam a reptéren, s nem bántam meg, mert volt miért. Ezekben a napokban rendezik meg Münchenben a szokásos kétévenkénti biztonsági konferenciát számos ország vezető politikusával. Az államférfiakat pedig kormánygépek hozzák, s nem is akármilyenek. Igazából két gép érdekelt igazán: az orosz külügyminiszterrel a fedélzetén leszálló Il-96-os és a kirgizisztáni vezetőket szállító Tu-154-es. Első nagygépes utam az utóbbi típushoz kötődik. 1980-ban a Malév Tu-154-esével repültem Budapestről Drezdába… Sajnos mára ezek a gépek igazi kuriózumokká váltak, s már csak nagyon ritkán láthatók a világ repülőterein.
Rossiya Il-96
Kirgizisztán Tu-154M
Azeri A-319