Akinek megadatott már, hogy repülőgéppel utazzon, egészen biztosan van a csomagjaival kapcsolatos negatív élménye: elveszett, elkésett, megsérült, stb. Kis odafigyeléssel a sérülések, eltűnések megelőzhetők.
A koffer kiválasztása
Ha Európán belül utazunk és csak rövidebb időre, akkor célszerű olyan koffert vinni magunkkal, amit felvihetünk a fedélzetre. Amennyiben hosszabb időre, vagy hosszabb távolságra repülünk, akkor egészen bizonyosan lesz feladandó csomagunk. Tapasztalatom szerint mindig merev, műanyagból készült, minél kevesebb kiálló alkatrészt tartalmazó koffert vigyünk magunkkal légi utazásunkra. A különféle vászonból és bőrből készült kofferek összenyomódhatnak, kiszakadhatnak és egyéb módon megsérülhetnek. Egy-egy repülésálló koffert már száz euróért is meg lehet venni, ami töredéke annak az összegnek, amit az utazásra fordítunk. Nem egyszer láttam már első osztályú utas értéktelen kofferjét. Aki egy München - Sao Paulo járat első osztályára ki tud fizetni tízezer eurót, annak nem lehet gond száz-kétszáz euróért egy erős koffert venni. Az interkontinentális járatok csomagjai többnyire AKE kontérekben utaznak, melyekbe általában 40 darab fér be. A legalulra kerülő kofferra még öt darabot is rakhatnak, ami 25 kilogrammjával számolva 125 kg terhelést jelent. Egy gyengébb minőségű koffer ezt nem bírja ki sérülés nélkül, ezért is célszerű merev szerkezetűt vásárolni.
A csomagok fóliázása
Itt, a müncheni repülőtéren van fóliázó automata, amivel 5 euróért lehet egy-egy csomagot befóliázni. Csak akkor javaslom ezt a módszert, ha eleve sérült a feladandó csomagunk. Egyébként teljesen felesleges, mert a fóliázott csomag nem csúszik és nehezen kezelhető. Több alkalommal is voltak már késések fóliázott csomagok miatt: a fóliázott koffer nem jött le a csúszdán és akadályozta a több csomag leérkezését. Teljesen felesleges és szükségtelen módszer a fóliázás. Ettől nem lesz nagyobb biztonságban a csomag. A legtöbb fóliázott csomagot az orosz és ukrán utasok adják fel.
Moszkvába (DME) utazó fóliázott kofferek. Feleslegesnek tartom a fóliázást.
Gyakran találkozunk olyan csomagokkal, amelyeket heveder tart össze. Ezekért is kár fizetni, mert védelmet nem nyújtanak, a kiálló alkatrészeik miatt akadályozzák a csomagok mozgatását.
Hevederrel ellátott koffer- ugyancsak Moszkva felé...
Egyik kedvencem a számzáras heveder:
Szükségtelen pénzkidobás
Van példa a fólia és heveder kombinációjára is:
Hogy időben célba érjen a csomag.
A mai csomagkezelő rendszerekben minden egyes csomag egy csomagcímkét, un. tag-et kap. A tag tartalmazza a csomag tulajdonosának, járatának, transzfer- és célállomásának szükséges adatait vonalkódokkal együtt. Ennek köszönhetően csak Münchenben óránként 19 ezer csomagot tud kezelni a Siemens által tervezett rendszer. Persze egyetlen rendszer sem tökéletes és néha előfordul, hogy a csomagról leesik tag. A mi szabályzatunk szerint tag nélküli csomag nem kerülhet fel gépre, így el kell küldenünk az un. "Fehlerbahn"-ra, ahol megpróbálják kideríteni a csomag tulajdonosát és úti célját. Nagyban megkönnyíti ezt a munkát az az utas, aki ráírja a kofferjére a nevét, elérhetőségét és -ha tudja- az aktuális járatszámát. Ha ezek az adatok láthatók a csomagon, még a vonalkódos rendszer hibája esetén is szinte kizárt, hogy rossz helyre menjen a csomag.
Szintén nagyon fontos, hogy az érkezést követően vegye le az utas a rég tag-et a kofferjéről, mert a következő alkalommal új kerül rá, s kettő is van, az hibalehetőséget jelent.
AKH konténer Moszkvába: alul fóliázott kofferek, felül sílécek. Gyakori kép ez itt Münchenben.
Végül a legkönnyebb csomag, amivel eddig találkoztam:
London Heathrow (LHR) volt a célállomás
