Bár megboldogult diákkoromban mindig a földrajz volt a kedvenc tantárgyam, sokáig nem hallottam az Irak északkeleti részén fekvő ősi, másfél milliós városról. Még csomagdobáló voltam, amikor egyszer-kétszer volt szerencsém megrakni néhány csomagszállító kocsit, melyeket a München - Erbil járathoz vontattak ki, s emlékeim szerint minden egyes koffer nagyon, de nagyon nehéz volt. A járatot egy viszonylag kis német légitársaság, a Germania üzemelteti.
A Germania Boeing 737-700-asa Münchenben
Magyar a személyzet -nagyobbik része!!!
Az új cégem több légitársaság gépeit is kezeli, s közöttük a Germania is. Ma olyan napom volt, amikor egy Germania járathoz is ki kellett mennem. A gép külső pozíción állt, s az utasokhoz hasonlóan a személyzet is busszal jött ki a géphez. A gép ajtaja előtt, még az utashídban találkoztam két légiutas-kísérővel, akik egymással magyarul beszéltek. Kihasználva az alkalmat anyanyelvünkön szóltam hozzájuk, s igen meglepődtek, de mindannyian nagyon örültünk egymásnak. A két egykori malévos stewardess mesélte, hogy nemcsak ők, hanem a gép kapitánya is magyar! Minden mozdulatukból, gesztusokból látszott, hogy profik és imádják azt, amit csinálnak. Kár, hogy otthon nem tehetik ezt!
A munkánk során minden alkalommal kell beszélnünk a pilótákkal utasokról, kofferekről, üzemanyagról, időpontokról, stb. Ma először ért az a nagy szerencse, hogy egy kapitánnyal magyar volt a munkanyelvünk.
A személyzet mellett a két derék rakodónk is magyar volt. Ők -is- igazi hősök, mert ezen a gépen sok és nagyon nehéz csomag volt. Respekt nekik.
A gép előkészítése viszonylag gyorsan ment, s az utasok is megérkeztek. Egyik utaskísérőnk örömmel újságolta, hogy az utolsó sorok egyikében egy család ül, s egymással ők magyarul beszélgetnek! Vegyes, magyar-iraki család lehetett.
Végül az utolsó utas és koffer is a helyére került, a gép megtankolva, ajtók bezárva, pushback, majd irány a futópálya... a repülési idő négy óra négy perc. A többségében magyar személyzet Erbilből még ma elrepül Stockholmba, s azt ottani éjszakát követően holnap vissza Münchenbe.
Happy landings ST4890!
