Álomból rémálom, vége a Havas Münchennek

Bő egy éve írtam attól, hogy nagy örömömre végre azt csinálhatom, amiért kijöttem, s amire mindig is nagyon vágytam. Akkor azt reméltem, hogy egy ideig békében, nyugalomban dolgozhatok, de a "Nagy Forgatókönyvíró" isztambuli emberei másként gondolták... Nagyon jó, remek emberekből álló csapatnak lehettem részese, s minden nap örömmel mentem be a munkahelyemre. Az egyéves szerződésem lejártakor nem is volt kérdés, hogy maradok-e. Munkaadóm is és én is újabb egyéves kontraktust írtunk alá szeptember közepén. Ugyan jobban örültem volna egy határozatlan idejű megállapodásnak, de azt mondták, hogy egy év múlva már olyan szerződést kapok. 

Október elején jöttek először a kósza hírek, miszerint négyből az egyik partnerünk, a lett Air Baltic váltnai készül és el fog hagyni minket. A váltásnak egyszerű oka volt, a cégem nem tartotta be a balti céggel való szerződésében foglaltakat, ami azt jelentette, hogy járatonként két utasfelvevő helyett csak egyet küldött a c/i pultba. A váltás miatt egyik magyar kollégámnak távozni kellett. Azért neki, mert éppen az ő próbaideje járt le, így egy cent kifizetése nélkül el lehetett küldeni.  Nagyon sajnáltuk a dolgot, mert a kollégánk jól és pontosan dolgozott, megbízható ember volt, egyúttal reménykedtünk abban, hogy további leépítés nem a lesz vállalatunknál.

Sajnos tévedtünk. November elején a török légitársaság felől kezdtek szivárogni a hírek, hogy esetleg ground handling céget vált itt Münchenben. Eleinte kételkedtünk a hírek valódiságában, mert a Havas és Turkish Airlines szinte egy cég, s Isztambulban a Havas a legnagyobb kiszolgáló vállalat. Az esetleges váltás már érzékenyen érintett volna bennünket, mert az napi öt-hat járat kiesését, valamint az irodánkból négy ember elküldését jelentette volna. Kicsivel később más -konkurens- cégektől újabb hírek jutottak el hozzánk, miszerint Münchenben végleg be fog zárni a Havas. Magyar kollégám ekkor egy hosszú levélben tett fel kérdéseket a cégünk németországi igazgatójához, amire nem jött válasz. Ha nincs válasz, az is válasz, s néhányan ekkor kezdtünk igazán aggódni. Felsejlett, hogy tényleg vége lehet a cégünknek, s hamarosan mindnyájunknak munka után kell nézni.

Ebben a légkörben gyakran feszülten, de dolgoztunk, végeztük a napi munkánkat és vártunk, reménykedtünk. Nem tűnt logikusnak, hogy pont a török légitársaság megy el egy másik török tulajdonú cégtől egy -némethez. Életszerűtlennek tűnt az egész.

December elején újabb, hivatalos hír jött Isztambulból: a németországi vezetőnk azonnali hatállyal távozik, s az utódját is kinevezték. Ez jót is és rosszat is jelenthetett. Jót azért, mert az új igazgatóval talán újra tárgyalják a THY-szerződést, esetleg újabb partnereket lehet szerezni. Rosszat pedig azért, mert... ...belegondolni is rossz.

December 16-án, karácsony előtt szűk két héttel megbeszélésre hívott az új menedzsment minden alkalmazottat. Sokan reménykedve mentek el a "meetingre", de többen is voltunk, akik rosszra számítottunk.

Az igazgatónk nem húzta sokáig az időt, s bejelentette, hogy 2016. február 29-én beszünteti működését a Havas Münchenben. A bejelentést követően azonnal megkaptuk a felmondásunkat.

Ez nem Magyarország, ez egy török cég Németországban! Ha lett volna egy kis emberség, akkor egy hónappal ezelőtt megtették volna, de... ...bő két hónappal a zárás előtt állítottak bennünket kész tények elé. A lelépési pénz pedig olyan kevés, hogy azt még leírni is szégyen lenne. A helyi szabályok szerint törvénytelen volt a felmondás, mert itt három hónappal előtte kell(ene) közölni, ami plusz egy havi fizetést jelent(ene).

Senkinek sem kívánok ilyen karácsonyi ajándékot!

Az élet nem áll meg, február végiéig tesszük a dolgunkat a Havas színeiben: fogadjuk, kiszolgáljuk és elindítjuk a ránk bízott járatokat a lehető legnagyobb biztonsággal, pontossággal és minőséggel. Hálás vagyok, hogy ebben a csapatban dolgozhattam, s remélem, hogy ha más színekben is, de látjuk még majd egymást itt, a Müncheni Repülőtéren