Érkezés után miért kell olykor hosszabb időt várni a csomagokra?

Az Index Pilóta-fórumának "Legnagyobb repülős élményem" topikjában korábban sok beszámolóban lehetett olvasni, hogy egy-egy légi utazás  végén, a megérkezéskor akár félórát vagy hosszabb időt is kellett várni a csomagokra...

Nagyon bosszantó tud lenni, amikor az ember egy átutazott nap után -akár többszöri átszállást követően is- fáradtan megérkezik célállomására, s még hosszú perceket kell az érkező oldalon tölteni a csomagjaira várva.

Vajon mi az oka ennek?

Nyilván az első gondolata az utasoknak az, hogy "a reptéri emberek lassan dolgoznak", esetleg valahol elveszett és emiatt nem érkezett meg a koffer, stb. A választ talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy: a légközlekedés működési rendszerének eredménye az, hogy az érkező utas gyakran sokkal korábban áll oda az érkező szalaghoz, mint ahogy a kofferja arra rákerül.

Kicsit részletesebben.

Amikor egy-egy gép rakodását megtervezi a rámpás, a repülésbiztonságot és repülőgép súlypontját szem előtt tartva sok szempontot figyelem bevéve kell elhelyezni a csomagokat/csomagtartó konténereket a raktérben. A tervezés során az előbb említett szempontokon túlmenően kell elkülöníteni a lokális és a transzfer csomagokat, utóbbin belül a hot/nem hot koffereket. A lokális -vagyis a célállomáson már érkező oldalon kiadásra kerülő- csomagok kerülnek a csomagtér legbelső részébe, azaz kirakodáskor azok jönnek ki utoljára. A transzfer -vagyis a célállomásról tovább repülő- kofferek mennek be a lokális csomagok után, s jönnek ki elsőnek. Különösen a "hot transzfer" csomagok, mivel a rövid csatlakozási idő miatt ezeket gyorsan ki kell rakodni, hogy elérjék az őket tovább szállító gépeket. S, hogy tovább bonyolódjon a kép, vannak még "priority" csomagok, melyek elsőbbséget élveznek az "ecomony" kofferekkel szemben... Kicsit bonyolult, de talán érhető, hogy az rakodás szempontjából az érkező turista utas csomagja a sor végén áll. Ez a müncheni repülőtérre különösen igaz, mert itt a T2-n megforduló utasok kilencven százaléka transzfer utas. Tovább nehezíti olykor a helyzetet, hogy csúcsidőben egyszerre több interkontinentális járat is nagyjából egy időben érkezik, továbbá az épülő Satelit Terminál alatt üzemelő GSH-ban kirakodott koffereket is a T2 érkező oldalán tudják átvenni az utasok. Amikor "Ankunft", azaz érkező oldalon dolgozunk, sokszor nekünk is 10-15-20 percet kell várnunk arra, hogy kirakhassuk az érkező szalagra csomagokat, mert a rendszer nem tud többet kezelni egyszerre (Egy érkező utasoldali szalagra több járat csomagjai is kerülnek, ugyanakkor nálunk egy "Band"-ra csak egy gép koffereit rakjuk, s ezért is van tumultus.) 

Érkező csomagok, indulóban az utasokhoz...

München T2 érkezési szint, csomagváró.

Délben kicsi a forgalom, ilyenkor nem kell sokat várni.

Hosszú szalag

Még egy dolog, ami növelheti a várakozási időt.

Az interkontinentális járatokon szinte összes csomag konténerekben utazik. Az a pár darab, ami nem, az vagy különleges csomag (pl. síléc, bikikli, stb.), vagy a szolgálatban levő személyzet (operating crew), vagy éppen az utolsó pillanatban beérkező csomag (LMC- last minute change). Ezzel szemben az Európán belüli járatokon közlekedő keskeny törzsű gépek egy részén konténerekben, más részén pedig ömlesztve, a raktérben szekciónként elkülönítve történik a csomagok szállítása. Az, hogy egy-egy csomag konténerben vagy ömlesztve utazik az légitársaság és típus függő. A Lufthansánál például az Airbus A-320 és A-321 típusok konténeresek, az összes többi (B-737-500, B-737-300, CRJ-700, CRJ-900, ERJ190/195, A-319) nem konténeresek. Az egyik legelterjedtebb típus a Boeing 737-700 és B-737-800 szintén nem konténeres. Miért lehet ez fontos? Azért, mert egy repülés során ha csomagunk konténerben utazik, akkor csak kétszer rakják be/ki, ha viszont nem konténerben, akkor viszont hatszor (induló szalagról a csomagszállító kocsira, a csomagszállító kocsiról a gépre szállító szalagra, a gépre szállító szalagról a gép csomagterébe, + érkezéskor még egyszer ugyanez csak fordítva).  Ebből pedig következik, hogy a konténeres gépek ki/be rakodása egyszerűbb és gyorsabb. Az Airbus nem véletlenül alakította ki úgy a 320-as családot, hogy konténereket is lehessen bele rakodni.

 Austrian Airlines A-319-es rakodása. A Lufthansával ellentétben az osztrákoknál az A-319 is konténeres gép.

Air Berlin B-737-700. A keskeny törzsű Boeingek nem szállítanak konténert. Nehezebb és tovább tart a rakodásuk.