A Müncheni repülőtérnek évi több mint harmincnyolc millió utasa van, akik utazásaik során magukkal viszik koffereiket, sporteszközeiket, házi kedvencüket. A mi munkánknak alapvetően három helyszíne van:
GSH (Gepäcksortierhalle) -egyben a leendő Satellit Terminal
A T1
Az első utasforgalmi épület a repülőtér átadásával egy időben 1992. május 17-én nyílt meg. Ezt a terminált használják azoknak a légitársaságoknak az utasai, amelyek nem tagjai a Lufthansához tartozó Star Alliance szövetségnek. Főként az Air Berlin, a British Airways, az Air France/KLM, az Emirates, az Etihad, a Condor és nyolc orosz légitársaság gépeivel (az orosz jelenlétnek később egy hosszabb posztot szánok) lehet itt találkozni.
Az egyes terminál közel egy kilométer hosszú épülete négy modulból áll, melyek A(lfa), B(éta), C(harlie) és D(elta) neveket viselnek. Mindegyik modulnak érkező (einreise) és induló (zielbox, kreisband)) szalagjai.
Szalag a T1-en. Csak egy irányba megy.
Mi csak T1-nek hívjuk, ami egy sajátos világ. Lehet itt találkozni húsz éve itt dolgozókkal, fiatalokkal, magyarokkal, törökökkel, pár némettel, de még afroamerikaival is. Sokunknak egyáltalán nem a kedvence egy magyarul rosszul beszélő, de inkább csak káromkodni tudó magát erdélyi románnak valló kollégánk, aki mindig hátoldalával kifelé tartva hordja a reptéri belépőkártyáját, mert annyira szégyenli, hogy két évtized után is a csomagokat kell neki rakodnia... Magyar csapatunkból vannak, akik szeretnek itt dolgozni, s akadnak olyanok is, akik ha tehetnék, sohasem jönnének ide.
Én szívesen jövök, s ha időm -szünetem- engedi a átmegyek a szemben lévő kantinba, ami az egyik legérdekesebb étterem:
Szendvics A-380 módra.
Amikor nagyon korai műszakba jövünk -ami hajnali fél négyes kezdést jelent, akkor egészen biztosan itt töltjük el a napunkat. Nyári menetrend idején az első járat az Air Berlin Palma de Mallorcára induló gépe, mely négy órakor nyílik. Ekkor kezdenek a Check-in pultok, s onnantól kedve jöhetnek az első kofferek. Ilyen hajnali órán életmentő italunk a törökök által főzött harminc centes kávé. A T1-en dolgozni két légitársaságot leszámítva nem nehezebb a többinél, de az a kettő igen nehéz tud lenni. A reptérre egyedüli légitársaságként az Airbus A-380-as Superjumbójával repülő Emirates és a dúsgazdag Etihad gépei nem a kedvenceink. Egy-egy erősebb napon az Emirates óriásába húsznál is több konténert kell megrakni három embernek, konténerenként 30-40 általában 25-40 kilós csomaggal. Az Etihad ugyan kisebb géppel -Airbus A-330-300/A-340-500/A-340-600- jár ide, de a berakandó kofferei még nehezebbek. Gyakran előfordul, hogy csak ketten tudunk fejmagasság fölé emelni egy-egy nehezebb darabot. A többi légitársaság keskeny törzsű gépeibe kisebb és kevesebb csomag kerül, bár a Törökországba és a volt FÁK országokba induló csomagok között akkor vannak nehéz darabok, ha éppen kisméretűek.
Az Emirates A-380-asa érkezőben. Mindig az északi pályára (08L/26R) érkezik, s a déli pályáról (08R/26L) száll fel. A 2014. nyári menetrend indulását követően az Emirates mindkét napi járatát ez a típus fogja repülni. Kívül-belül gyönyörű, de nekünk rakodóknak nem a kedvencünk...
Az Etihad A-330-300-as gépe. Nagyon nehéz koffereket szállít.
Időként egészen elképesztő dolgokat is visznek magukkal az utasok. A biciklik, sílécek, szörfdeszkák megszokott, poggyászok, de láttunk már feladott fenyőfát(!), sörös rekeszt, LCD televíziót és szigonyt is. Kedvenceink az állatok. Sok kutya, macska fordul meg nálunk, s volt szerencsénk már csincsillához -Madridból utazott Szentpétervárra - és házi nyúlhoz is.
Két kutya T1-en. Üde színfoltot jelentenek.
