Az élet írta nap
Hosszú idő után végre egy délutános műszakban dolgozhattam, s így nem kellett korán kelnem. Gyönyörű napos, de szeles idő fogadott a reptéren, s az autóm külső hőmérője 18 °C-t mutatott. Bemelegítésként egy Pegazus géppel kezdtem, mely Isztambulból jött negyven perces késéssel. A légitársaság előre küldött egy e-mailt, melyben kérte, hogy a lehető leggyorsabban fordítsuk meg a gépet. Látva, hogy tíz(!) kerekesszékes utasunk lesz, nehéz feladatnak tűnt a kérés teljesítése, de végül a fordulóidőt tartva indítottuk el a járatot.
Nagy örömömre ma is volt egy hosszú távú Condor gépem, mely Cancunba ment. Sok utas és csomag, s még egy kutya is volt a fedélzeten. Utóbbi egy ketrecbe zárva a csomagtérben utazott. Ilyen hosszú légi járatokon nem vagyok híve az állatok utaztatásának, mert embertelennek tartom. Az idős Boeing 767-300-ast időben tudtuk útjára bocsájtani.
Ritka együttállás. Két KLM Boeing 737-700 egymás mellett Münchenben.
A következő gép eddigi gyakorlatom egyik legnehezebb járata volt. A Transavia gépe Eindhovenből érkezett és Amszterdamba indult volna vissza. Amszterdamban ma rendkívül erős szél volt, s emiatt a reptér kapacitása jelentősen lecsökkent, aminek az lett a következménye, hogy minden Schipholra induló járat több órás slotot kapott. Az én járatom indulása is terv szerint két órát csúszott. A gép külső állóhelyen állt. Az nagyon kedves holland személyzet reménykedve egy korább indulási lehetőségben nem késleltette az utasok beszállítását. Az utasok rendben be is szálltak a gépbe és kezdődött a várakozás. A szokatlanul nagy meleg miatt szükség lett volna a gép légkondicionáló rendszerének beindítására, de a fedélzeti segédhajtómű meghibásodása miatt erre nem volt lehetőség. Az idő közben lassan telt, s a gépen egyre melegebb lett. A pilóták kérték, hogy hozzunk külső légkondicionáló rendszert, de a reptéri cég az erős szélre hivatkozva ezt visszautasította –tegyük hozzá, hogy joggal. A helyzet egyre melegebb lett, s néhány utas egyre rosszabbul érezte magát. Közben újabb rossz hír jött a holland fővárosból: a Flybe Dash-8-as gépének leszállás közben becsuklott a jobb oldali főfutója, ezért Schiphol forgalma még inkább korlátozódott, ami a Transavia járatnál még egy óra slotot jelentett. A gépen levegőtlen meleg volt. Szerencsére az egyik reptéri cég ügyeletese látta, hogy „helyzet” van, s a segítségével egy másik cégtől jött a géphez egy nagy tömegű légkondicionáló gép, s azzal el tudták kezdeni a belső levegő hűtését. Végül három és fél órás késéssel szállt fel a gép. Ennek a gépnek Amszterdamból este még vissza kellett volna jönnie Münchenbe, majd onnan ismét Eindhovenbe, de az időjárás miatt ez lehetetlen volt, s a holland légitársaság egy másik géppel vitte el az utasok Eindhovenbe.
Szél forgatta gázturbina
Délután érkezett, késő este tudott csak elindulni.
Maradva a Transaviánál, egy berlini géppel folytattam. Sok utas, remek pilóták és az egyik legkedvesebb purser, aki mellékállásban az én cégemnél dolgozik. Könnyen szót értettünk, s rendben is volt a járat.
A Flybe ma szerepelt a híradásokban, de szerencsére az én Flybem nem. Rendben, jó korán érkezett a dél-angliai kikötővárosból Münchenbe, s pontosan indult vissza. A pilóták mesélték, hogy 125 csomós hátszélben jöttek, ami az ide utat jelentősen gyorsította, a hazaútjuk viszont jóval tovább tart majd…
Ez a Flybe rendben volt. Szeretem ezt kis céget, s jó velük dolgozni.
